Orbán György: Hulin István búcsúztatója
Drága Főorvos úr! Drága Pista!
Ha most szólhatnál, tudom, azt mondanád: „Gyerekek, van egy jó meg egy rossz hírem: újra összeállt az eredeti Szekszárd Jazz Quartet.” És mi veled nevetnénk persze, mert a meghalással mindig is egyedül neked volt szabad viccelned, hiszen nálad jobban, nálad közelebbről senki sem ismerhette, milyen az.
De Te most nem szólhatsz, és mi nagyon nem nevetünk, mert te most már nemcsak ismered, hanem tudod is, milyen az. Hát hallgatunk, tehetetlenül jövünk-megyünk a próbateremben, lopva odapillantunk a zongorához, a helyedre, és azt érezzük, hogy te még mindig ott rendezgeted a kottákat a szemüveged fölül kikukkantva.
Eszembe jut egy emlék. 1980-81 körül vetítettek a televízióban egy riportot egy Szegeden élő baleseti sebészről, aki orvosi munkája mellett neves jazz-zenész volt: a Hulin Együttes országszerte sikeres zongoristája, vezetője. Lenyűgöző élmény volt látni azt a szerény, végtelenül tehetséges fiatalembert, aki egyszerre két borzasztóan nehéz pályán épít csodálatos karriert. Aztán amikor egy évvel később kiderült: az a fiatalember Szekszárdra költözik, itt gyógyít és itt zenél tovább, hihetetlen büszkeség és várakozás töltött el jó néhányunkat. Dr. Kelemen Endre, dr. Radnai Tibor, Lőrinczy Gyula – és dr. Hulin István. Micsoda óriások játszottak akkor együtt! És az addigi trióból kvartett lett, mert Bandi bácsi – tudván, milyen nagy tehetségű billentyűs érkezett – átadta helyét a zongoránál, és egy számára is új hangszeren, a vibrafonon folytatta.
Mert az a jazz, amelyet akkor te Szekszárdra hoztál, az ország élvonalában járt, s így a zenésztársak boldogan fogadták be fesztiválokon, hangversenyeken jócskán kipróbált játékodat. Így lettél az együttes zongoristája, zeneszerzője, Bandi mellett másik húzóembere. És lassan kialakult a Quartet saját arca, és jöttek a sikerek, az első nagylemez, amelyet aztán még két másik LP és tíz CD-lemez követett, a rendszeres szereplések a Magyar Rádió Márványtermében, a koncertek a Nemzeti Színházban, a Szépművészeti Múzeumban, a számos tévéfelvétel, a hazai jazz-fesztiválok mellett a fellépések Lengyelországban, Franciaországban, Angliában.
Közben sajnálatos, kényszerű cserék történtek: dr. Radnai Tibor, majd Lőrinczy Gyula halála után Soponyai József és Béres János lépett az együttesbe, s a Hulin-Kelemen-Béres-Soponyai formáció több mint húsz évig dolgozott együtt. Engem 2001-ben ért az a nagy megtiszteltetés, hogy meghívtál prózai közreműködőként a zenekarba.
A két évtizedig együtt zenélő négyesből ma már csak Soponyai Józsi lehet jelen. De azt is tudom, hogy az ígéretét bírod, hiszen azt mondta neked: „Amíg én leszek, Jazz Quartet is lesz.” Ebben pedig – Józsit és a mostani zenésztársakat ismerve – biztosak is lehetünk.
Most azonban látom felemelt ujjad a zongora mögött, kinézel a kották mögül, hallom a hangod: „Gyerekek, kóda jön!”
De – nézd el nekünk – ez a befejezés most nem akar sehogy sem összeállni. Ezt nem tudtuk, nem lehetett elpróbálni. Nincs hozzá kotta és hiányzik az előjegyzés. Hogy nélküled. Hogy a csendes mosolyod nélkül. Hogy a végtelen eleganciád nélkül. Hogy a halk szavad biztonsága nélkül. Hogy a fellépés után az ölelésed nélkül. Hogy nem nyújthatjuk a kezünket, hogy le tudj lépni a színpadról.
Ez az a borzasztó űr, ami utánad maradt.
Drága Főorvos Úr! Drága Pista! Drága Barátunk!
Isten veled.
2019. január 11.
Kiváló zenész és orvos volt dr. Hulin István
Karácsony előtt két nappal, 77 éves korában elhunyt dr. Hulin István, a Balassa János Megyei Kórház Traumatológiai Osztályának nyugalmazott osztályvezető főorvosa, kiváló jazz-zongorista, a Szekszárd Jazz Quartet művészeti vezetője.
A korábban 16 évig Szegeden – közben öt évig Etiópiában – gyógyító traumatológus 1982-ben érkezett Szekszárdra, ahol a megyei kórház baleseti sebészeti osztályának vezetője volt egészen 2004-es nyugalmazásáig, ezután mint rendelőintézeti szakorvos dolgozott. Tizenkét évig volt a Tolna Megyei Orvosi Kamara elnöke, kórházi munkája mellett igazságügyi szakértői, illetve sportorvosi tevékenységet végzett.
Orvosi munkájával párhuzamosan nagy teret szentelt jazz-zenészi pályájának. Először – rövid ideig – a B-Section nevű formációban, majd 36 éven keresztül a Szekszárd Jazz Quartetben játszott zongoristaként. Az együttessel jelentős sikereket értek el külföldön és hazai fesztiválokon egyaránt, rendszeresen koncerteztek a Magyar Rádióban, tizenhárom lemezt (három LP és tíz CD) rögzítettek és adtak ki.
Orvosként Pro Sanitate díjat és Honoris Causa Bugyi István emlékérmet, a Szekszárd Jazz Quartettel Tolna megye művészetéért plakettet, Pro Urbe Szekszárd emlékérmet és Tolna megyei Prima-díjat kapott.
Dr. Hulin István búcsúztatója 2019. január 11-én 15 órakor lesz a Béla téri Belvárosi Katolikus Templomban.
A megemlékezők egy szál virággal róhatják le kegyeletüket.
Szekszárd Jazz Quartet
2017. március 17-én, pénteken délután 1-kor búcsúztak családtagjai, barátai és egykori muzsikustársai Béres Jánostól, a Szekszárd Jazz Quartet basszusgitárosától. Az alábbi gyászbeszédet és a fotókat a muzsikus özvegye, Béresné Kollár Éva bocsátotta rendelkezésünkre!
Tisztelt Jelenlévők!
Béres János barátunk és kiváló muzsikustársunk, aki a János megszólítást kifejezetten utálta, eredetileg hegedülni tanult. Így később nem volt nehéz átállnia a basszusgitárra. 1982-ben az akkor formálódó Szekszárdi Jazz Együttesben, az un. B szekcióban játszott, mely zenekarban néhány hónapig zongoristaként én is szerepeltem. Még az évben átigazoltam a Szekszárdi Jazz Trióba, így az akkor kvartetté alakult, és Jancsival néhány évre megszakadt a zenei kapcsolatunk. A Szekszárd Jazz Quartet szomorú halálesetek miatt átalakult, először, Radnai Tibor elhunytát követően, Soponyai József ült a dobok mögé, majd Lőrinczy Gyula távoztával Béres Jancsi lett a basszus szólam képviselője. Így találkoztunk újra a zene kapcsán. Ez a kvartett: Kelemen Endre vibrafon, Hulin István zongora, Béres Jancsi basszusgitár, Soponyai József dob, több évtizeden át együtt muzsikált, készített 13 lemezt, részt vett hazai és külföldi jazz fesztiválokon, valamint számos TV és rádió felvétele volt.
Csányi Attila jazz szakíró, és nem mellesleg kiváló zenész és zenekarvezető, a JazzMa egyik 1995-ős számában írta: „ a basszusgitáros Béres János és a dobos Soponyai József igazi kamara partnerei Hulin Istvánnak és Kelemen Endrének.”
Jancsi komponistaként is sikeres volt. Kompozíciói közül néhány: Kids, Song for You, Kókusz, és a legsikeresebb a Johnny, mely szám a 2006-ban megjelent Euphony című CD-nken is szerepelt.
Zeneszerzői és zeneszerkesztői tevékenysége a kvartetten kívül a felesége, Béresné Kollár Éva vezette, általunk csak „Tücskök”-nek nevezett, Tücsök Zenés Színpad műsoraiban is jelentős szerepet játszott.
Emlékezetes produkció volt az Elveszett futár című, Rejtő Jenő sztorijára felépített színpadi játék zenéjének összeállítása és felvétele, meg persze az előadása.
Polgári munkahelyéről nyugállományba vonulása után feladatai érdekes módon megsokasodtak. Ezt a tényt fanyar humorral adta elő, és a próbákon mindig mosolyra fakasztott bennünket azzal, hogy most még kevesebb ideje van arra, amit csinálni szeretne. Természetesen ez így nem igaz, mert amikor a végzetes kór, általa is tudottan, visszafordíthatatlanná vált, akkor is azt mondta, hogy mikor fogunk már egy jót muzsikálni. Legutóbb pedig azt kérte, hogy sürgősen keressünk utódot, mert a kvartett nem szabad, hogy megszűnjön.
Vannak, akik azt mondják, hogy az eltávozottat kell sajnálni. Ez nem igaz, azokat kell sajnálni, akiket Ő itt hagyott. Mi most magunkat sajnáljuk, hogy egy kiváló baráttól és egy remek muzsikustól fosztott meg bennünket a sors.
Kívánjuk, hogy a mennyei koncertteremben játszd a csodálatos basszuskíséretedet és szólóidat, nekünk iszonyúan hiányozni fogsz, de ha ott fent, a hárfák és persze a basszusgitárok zenéjének gyönyörében ránk is gondolni fogsz, akkor elvesztésed okozta fájdalmunk talán majd enyhülni fog.
Drága Jancsi barátunk és muzsikus társunk: a Jóisten áldjon meg, és fogadjon be az éteri jazz zenekarba!
Az SZJQ nevében Hulin István
