A Magyar Jazz ünnepe 2017. június 5.
2017. március 17-én, pénteken délután 1-kor búcsúztak családtagjai, barátai és egykori muzsikustársai Béres Jánostól, a Szekszárd Jazz Quartet basszusgitárosától. Az alábbi gyászbeszédet és a fotókat a muzsikus özvegye, Béresné Kollár Éva bocsátotta rendelkezésünkre!
Tisztelt Jelenlévők!
Béres János barátunk és kiváló muzsikustársunk, aki a János megszólítást kifejezetten utálta, eredetileg hegedülni tanult. Így később nem volt nehéz átállnia a basszusgitárra. 1982-ben az akkor formálódó Szekszárdi Jazz Együttesben, az un. B szekcióban játszott, mely zenekarban néhány hónapig zongoristaként én is szerepeltem. Még az évben átigazoltam a Szekszárdi Jazz Trióba, így az akkor kvartetté alakult, és Jancsival néhány évre megszakadt a zenei kapcsolatunk. A Szekszárd Jazz Quartet szomorú halálesetek miatt átalakult, először, Radnai Tibor elhunytát követően, Soponyai József ült a dobok mögé, majd Lőrinczy Gyula távoztával Béres Jancsi lett a basszus szólam képviselője. Így találkoztunk újra a zene kapcsán. Ez a kvartett: Kelemen Endre vibrafon, Hulin István zongora, Béres Jancsi basszusgitár, Soponyai József dob, több évtizeden át együtt muzsikált, készített 13 lemezt, részt vett hazai és külföldi jazz fesztiválokon, valamint számos TV és rádió felvétele volt.
Csányi Attila jazz szakíró, és nem mellesleg kiváló zenész és zenekarvezető, a JazzMa egyik 1995-ős számában írta: „ a basszusgitáros Béres János és a dobos Soponyai József igazi kamara partnerei Hulin Istvánnak és Kelemen Endrének.”
Jancsi komponistaként is sikeres volt. Kompozíciói közül néhány: Kids, Song for You, Kókusz, és a legsikeresebb a Johnny, mely szám a 2006-ban megjelent Euphony című CD-nken is szerepelt.
Zeneszerzői és zeneszerkesztői tevékenysége a kvartetten kívül a felesége, Béresné Kollár Éva vezette, általunk csak „Tücskök”-nek nevezett, Tücsök Zenés Színpad műsoraiban is jelentős szerepet játszott.
Emlékezetes produkció volt az Elveszett futár című, Rejtő Jenő sztorijára felépített színpadi játék zenéjének összeállítása és felvétele, meg persze az előadása.
Polgári munkahelyéről nyugállományba vonulása után feladatai érdekes módon megsokasodtak. Ezt a tényt fanyar humorral adta elő, és a próbákon mindig mosolyra fakasztott bennünket azzal, hogy most még kevesebb ideje van arra, amit csinálni szeretne. Természetesen ez így nem igaz, mert amikor a végzetes kór, általa is tudottan, visszafordíthatatlanná vált, akkor is azt mondta, hogy mikor fogunk már egy jót muzsikálni. Legutóbb pedig azt kérte, hogy sürgősen keressünk utódot, mert a kvartett nem szabad, hogy megszűnjön.
Vannak, akik azt mondják, hogy az eltávozottat kell sajnálni. Ez nem igaz, azokat kell sajnálni, akiket Ő itt hagyott. Mi most magunkat sajnáljuk, hogy egy kiváló baráttól és egy remek muzsikustól fosztott meg bennünket a sors.
Kívánjuk, hogy a mennyei koncertteremben játszd a csodálatos basszuskíséretedet és szólóidat, nekünk iszonyúan hiányozni fogsz, de ha ott fent, a hárfák és persze a basszusgitárok zenéjének gyönyörében ránk is gondolni fogsz, akkor elvesztésed okozta fájdalmunk talán majd enyhülni fog.
Drága Jancsi barátunk és muzsikus társunk: a Jóisten áldjon meg, és fogadjon be az éteri jazz zenekarba!
Az SZJQ nevében Hulin István
